A wushu szerepének változása

A wushu a kínai harcművészetek hivatalos gyűjtőneve a kínai nyelvben. A kifejezés egyben a hagyományos kézzel végzett és fegyveres kínai formagyakorlatokból kialakított modern sport elnevezése is. A gyakorlatokat a versenyek során különböző esztétikai és egyéb szempontok alapján egy pontrendszer szerint értékelik.
A harcművészetek kezdetben főleg ön- és értékvédelmi célokat szolgáltak. A társadalom fokozatos fejlődésével elkülönültek egymástól a különböző ágak és megváltozott a harcművészetek funkciója is.
A harcművészet gyakorlásakor az emberi test összhangban van, a megfelelő nyomás alatti szorgalmas gyakorlásnak köszönhetően erősebbekké és kitartóbbakká válhatunk. A bölcsesség és az erő együttes alkalmazásával a harcművészettel sikeresen megvédhetjük magunkat.
A civilizáció előrehaladtával és a jogrendszer tökéletesedésével már elmúltak azok az idők, amikor még erőszakkal oldották meg a problémákat. Így aztán a harcművészet ma már a színpadokra is felkerült. Ahogy növekszik az életszínvonal, a harcművészet egyre inkább kedvtelésként jelentkezik az emberek életében. Teljesen átalakult tehát a wushu eredeti fogalma.
A kínai harcművészet több különböző küzdelmi rendszerből áll, melyeket évszázadok alatt fejlesztettek ki és melyeket családok (jia), szekták (pai) és iskolák (men) szerint osztályozhatunk. Némelyikük a qi energia használatára helyezi a hangsúlyt, így belső stílusként (nei jia quan) határozzák meg, míg mások főleg az izmokat és a kardiovaszkuláris rendszert fejlesztik, így a külső stílusok (wai jia quan) közé tartoznak. A kínai harcművészetek másik népszerű felosztási rendszere földrajzi alapon történik, így megkülönböztetnek északi (bai quan) és déli (nan quan) stílusokat.
A wushu lehet mind bemutató, mind pedig teljes testi érintkezést igénylő (full kontakt) sportág. A modern wushut a Kínai Népköztársaságban 1949 után hozták létre abból a célból, hogy államosítsák a hagyományos kínai harcművészetek gyakorlását. A modern verseny-formagyakorlatok (taolu) a kormány által kijelölt bizottság által kiválasztott egy-egy stílus alapján jöttek létre. A Nemzetközi Wushu Szövetség (IWUF) munkájának eredményeképpen korunkra a wushu nemzetközi sportággá nőtte ki magát. A világbajnokságot minden második évben rendezik meg, az első világversenyt 1991-ben tartották Pekingben.
A versenysport két fő kategóriája a formagyakorlat (taolu) és a küzdelem (散打). A formagyakorlat olyan harcművészeti és akrobatikus mozdulatokat, elemeket tartalmaz, amelyeket speciális szabályok alapján pontoznak a bírák. A versenyformák teljesítése időhöz kötött, a külső stílusok 1 perc 20 másodperces keretétől kezdve a belső formák akár több mint 5 percig is eltarthatnak. A modern wushu-versenyzők különös hangsúlyt fektetnek a levegőben végzett elemek gyakorlására, melyek akár 540 vagy 720 fokos fordulatú ugrásokból és rúgásokból is állhatnak.
A sanda (más néven sanshou vagy lei tai) a tradicionális kínai küzdelmi rendszerek (köztük a kungfu, a kínai box, a kínai birkózás és egyéb földre viteli technikák, mint pl. a Qin Na) elemeiből összeállított modern küzdősport. A wushu minden küzdelmi elemét tartalmazza, alapjaiban hasonlít a kickboxra vagy a muay thai-ra, de azoknál sokkal több földre viteli és egyéb speciális technikai elemet tartalmaz.
1958-ban a kínai kormány megalapította az All-China Wushu Associationt, mely gyűjtőszervezetként szabályozza a harcművészetek gyakorlását, a Kínai Állami Sport és Testnevelési Bizottság pedig átvette a vezető szerepet a standard formagyakorlatok megalkotásában. Ebben az időszakban alakult meg az a nemzeti wushu-rendszer, mely a standard formákat, a tanítási alapelveket és az instruktori fokozatokat tartalmazza. A wushut középiskolai és egyetemi szinten is a tananyag részévé tették. 1986-ban megalapították a Kínai Nemzeti Wushu Kutatóintézetet; ez az intézmény vált a Kínai Népköztársaság wushuval kapcsolatos kutatásaiért és adminisztrációjáért felelős központi szervévé. A kormányzati politika sporttal kapcsolatos változásai miatt a Kínai Állami Sport és Testnevelési Bizottságot 1998-ban feloszlatták. Ezt a lépést úgy tekintik, mint a szervezett sport állami politikamentesítését annak érdekében, hogy a kínai sporttevékenységet egy sokkalta piacvezéreltebb felfogás felé terelje. A társadalmi változásoknak köszönhetően manapság mind a tradicionális harcművészeteket, mind pedig a modern wushut állami szinten is támogatják.