A Tao ok-okozati törvénye

A világot alkotó törvények nem engedhetik a káosz és a véletlen kialakulását. Kell lenni egy rendező elvnek, amely irányítja a jelenségek időbeli egymásra alakulását. Bár a nagy energiájú és szabad akaratú mesterek képesek belenyúlni a jelenségek folyásába, és történelmünk során többször találkozhattunk azzal, hogy égi halhatatlanok befolyásolták az emberiség sorsát, hétköznapi szinten mégis a tetteink összessége határozza meg életünk minőségét. A gondolataink befolyásolják legkevésbé, ha érzelmekké alakulnak már jelentősebben, ha pedig érzelmeink tetté alakulnak, akkor teljes mértékben befolyásolják jövőnket. Liu Yiming a következőképpen magyarázza az ok-okozat törvényét:

Búza vetése és len vetéseHa búzát vetsz, búzát aratsz; ha lenmagot vetsz, lent aratsz. A len nem fog búzát teremni és a búza sem ad lent – a magok különbözőek.
Megfigyelésem alapján arra a következtetésre jutottam, hogy ez nem más, mint a Tao ok-okozati törvényének megjelenése. Ha az emberek alapvető gondolata jó, ha cselekedetei jók, akkor bizonyosan áldásban részesülnek. Ha az emberek gondolata rossz, és cselekedeteik szintén rosszak, azok bizonyára szerencsétlenséget hoznak.
A jó és rossz gondolatok az események okai, az áldás vagy balszerencse pedig a következmény. Ha van ok, akkor bizonyosan lesz következménye is. Az nem lehetséges, hogy a jó mag rossz gyümölcsöt terem, s hogy a rossz mag gyümölcse jó. A jó és a rossz következményei akár a formákat követő árnyékok, bizonyosak és állhatatosak.
Minden a jó vagy a rossz vetésének választásán múlik, megkülönböztetve, mi is a jó és mi is a rossz. Ennél fogva a bölcs megfontolja cselekményének kezdetét, a dolgok kezdetekor igen figyelmes, hogy képes legyen azt kivirágoztatni a végén.
A következő példával Liu Yiming tömören összefoglalja azt a folyamatot, ahogyan kijuthatunk az ok-okozat kötelékéből.

Barack oltása és szilva oltásaHa egy barackfa elöregszik, olts reá egy fiatal ágat és újból barackot terem. Ha egy szilvafa elöregszik, olts reá egy fiatal ágat és újból szilvát terem. Ennek az az oka, hogy bár a fa öreg, mégis van ereje a gyökereiben.
Megfigyelésem alapján arra a következtetésre jutottam, hogy ez nem más, mint az idős emberek megújhodásának Tao-ja. Az emberek vénülnek, mert engednek az érzelmeknek és szenvedélyeknek – aggodalmak százai befolyásolják elméjüket, miriád eset csigázza el testüket. Erejük elhasználódik, lelkük kimerül, a hamist valósnak hiszik és az öröm szenvedést eredményez.
Az életenergiájuk addig a pontig forgácsolódik, míg közel teljesen ki nem merül, természetük összezavarodik és életük meging. Mivel a gyökerek bizonytalanok, megöregszenek és meghalnak. Ezért nem lehet a végzetet okolni, mert önmagukra hozzák ezt a sorsot.
Ha az emberek már eleget tudnak ahhoz, hogy megbánják hibáikat és változzanak, érzelmi hullámzásaikat kisimítják, megszabadulnak a mérgektől, indulatoktól, birtoklástól való függésüktől, ha a fényűzésre és rangra úgy tekintenek, mint múlékony felhőkre, ha a hatalmat és nyereséget banditáknak és ellenségnek tekintik, akkor minden üressé válik számukra és a ragaszkodás megszűnik.
Koncentrálva az energiát, akár egy gyermek, mértékletesnek lenni, az életerőt tárolva, táplálva a szellemet, az illúzióktól megszabadulva és visszatérve a valósághoz, mindenkoron segítve a gyökerek gyarapodását, minden egyes lépést a helyes úton téve, növelve az igaz gondolatokat és csökkentve a hamis gondolatokat, igazán őszintén létezni kívül és belül, egybeolvadva a természet törvényeivel - ezek következtében valóban megifjodhatnak.
Ez hasonló folyamat ahhoz, mikor egy idős fára fiatal ágat oltanak. Egy ősi mester így fogalmazott: „Még ha akár a hetvenes vagy nyolcvanas éveidben jársz, még ha akár egy lehellet is van még benned, a helyreállítás lehetséges.” Ez így igaz.

Ni Mester szerint:
"Az Örökkévaló Igazság szerint: "A balsorsot és az áldást minden egyes személy maga vonzza magára, nem pedig jól meghatározott és megkülönböztethető utakon, kívülről érkezik."
Általában nem ismerik fel, hogy a sorscsapás vagy áldás az egyetemes energiának a válaszreakciója egy személy tudatának formájára és az illető viselkedésmódjára. Ez finom, mélyreható és szövevényes módon megy végbe. Ugyanakkor az emberek számára is nyilvánvaló, hogy ez a következmény hiteles, és mindig, pontosan megjelenik. A régiek ezt az energia-megfelelést néha a "büntetés", a "megtorlás"-törvényének hívták. Bárminek is neveznénk, tulajdonképpen azt jelenti, hogy egy cselekedet, egy tett mindig visszahat az elkövetőre, vagyis a külvilágtól mindent "visszakapunk". Valójában az ember gondolkodásmódja és cselekvése teljesen kihat életére, és megváltoztatja életminőségét és -hosszát.
A jó vagy gonosz gondolkodás, illetve cselekvés olyan elkerülhetetlen következményekkel jár, mint ahogy elválaszthatatlan az árnyék az élőlények testétől. Az emberek auráján nyomot hagy minden olyan bűntett és vétek, melyet személyes megjavulásukig, és megváltozásukig követtek el. Az aura a személy szellemi valóságából összeálló energiamező. Magunkkal hordozzuk szellemi valóságunkat, míg a külvilág az ennek megfelelő energiákkal hat vissza ránk. A felsőbb birodalmak válaszreakciója agy adott személy aurájára olyan, mintha egy szellemi lény jegyezné föl az illető gonosztetteit, és súlyosságának megfelelő büntetést szabna ki. Ezen túlmenően, léteznek olyan gonosz szellemek, melyek az ember testébe bújnak, ha a szóban forgó személy gonoszsága egy bizonyos szintet elér.
A gonosz gondolatok, tettek és energiák lerombolják az élet normalitását. Ennek következtében leromlik az egészség és az ember szelleme is kiürül, sivár lesz. Így egyre gyakrabban csak szenvedéssel és nyomorúsággal találkozik, a többi ember pedig egyre jobban elutasítja társaságát. Sorscsapások és szerencsétlenségek hajszolják, a boldogság és a jószerencse  pedig menekül előle, mindenféle ártó energia veszi körül. Az élvezetek, a gyönyör méreggé válik, a boldogság eltűnik. Mikor az életlehetőségek megszűnnek és az életenergia kimerül, a személy anélkül fog meghalni, hogy lehetősége lenne elérni a halhatatlan szellemi életet. Ezért mindazoknak, akik egy örök és jó életet szeretnének élni, legelőször is kerülniük kell minden gonosz tettet."

A következőkben tanácsot is ad arra, hogy milyen tettekkel tehetünk jót Magunknak és Másoknak egyaránt:
"Hogyan vigyázhat tehát az ember saját szellemére, hogy a jó növekedjék benne és elkerülje a rosszat? Ha cselekedetei helyénvalóak, helyesek és jók, nyugodt lehet. Ugyanakkor, a teljes sikerhez kerüljünk el minden olyan személyt és helyzetet, mely sérti az Utat, és ne járjunk gonosz ösvényeken. Semmi szégyenteljest ne kövessünk el, még titokban sem. Gyakran nem könnyű a megszokott rossz tulajdonságokat levetkőzni, és távol maradni a veszélyes helyzetektől vagy az ártó szándékú emberektől, de a folyamatos törekvés biztosan meg fogja hozni gyümölcsét. Néha egyenesen jobb az egyedüllétet választani, mintsem a rossz társaságot.
Növeld a jót az erény felhalmozásával és szorgalmasan gyűjtsd a szellemi érdemeket a jó gondolatokkal és cselekedetekkel. Szíved érezzen együtt minden teremtett lénnyel. Szellemi energiádhoz, az élet valódi tekintélyéhez mindig legyél hűséges. Szüleidre nézz föl, óvd és tiszteld testvéreidet. Ne vonakodj, ha segíteni kell másokon, és ne legyenek elvárásaid családoddal vagy barátaiddal szemben. Műveld és fejleszd személyiséged, ez másokra is jó hatással lesz. Legyél együttérző az árvákkal, öregekkel és özvegyekkel. Tiszteld az időseket, és neveld, dédelgesd a gyermekeket. Segíts a bajban lévőknek, támogasd a szűkölködőket. Értelmetlenül és szükségtelenül ne bánts semmilyen érző lényt. Mások sorscsapása esetén legyél részvétteljes, ha pedig szerencséjük jobbra fordul, örvendezz velük együtt, így fokozatosan egyre több és több jó gondolatod fog támadni, ugyanakkor a felmerülő rossz gondolatokat könnyebb lesz semlegesíteni. Mások gyengeségének és rossz irányú törekvéseinek láttán légy megértő, de annál inkább örvendj, ha később mégis a jó irányba kezdenek fejlődni, erősebbekké válnak és gyarapodnak jótulajdonságaik. A többi ember gyarapodását tekintsd saját gyarapodásodnak, veszteségüket pedig saját veszteségednek. Ne tedd nyilvánossá és ne hozd szóba mások hibáit, valamint ne dicsekedj saját kiválóságoddal.
Ha a helyzet úgy hozza, hogy segítségre lenne szükséged, nagylelkűen jutalmazd meg a jótevőd, de a fordított helyzetben érd be kevéssel. Panasz nélkül viseld a szidalmakat, a megaláztatást és a sértéseket. Ne vesd meg a szerencsét és a kedvező körülményeket. Jó szívvel, vígan adakozz és soha ne várj viszontszolgáltatást.
Mindez egy általános útmutatás volt, mely segíthet a jó irányba való haladáshoz. Minden személynek meg kell találnia saját személyes módját arra, hogy kifejlesztett jóságát kiterjessze a közvetlen és távolabbi környezetére. A helyzettől és a bejárt életúttól függően ez minden ember esetében másként történhet. Sohasem szabad másokat utánozni, az embernek saját képességeit és természetes adottságait kell munkába fognia.
A saját természetünk jóságának kiterjesztését rendkívüli eredmények követik. Ha valaki jó,  mások  tisztelni kezdik. Az igazságosság és békesség embereit a boldogság és jólét veszi körül, a gonosz dolgok elkerülik és szellemi lények fogják védelmezni. Az illető személy ily módon akár halhatatlanná vagy istenséggé is válhat.
A hagyományos, szellemi bölcsesség szerint annak, aki hallhatatlan istenséggé szeretne válni, mintegy háromezer erényes tettet kell végrehajtania. Ha valaki boldog szeretne lenni, és hosszú földi életre vágyik, akkor szám szerint háromszáz és ezerkétszáz közötti jó tettre van szüksége. A jó tettek között a legmagasabbrendű a harmónia, békesség és egyetértés megteremtése az emberek között, valamint a sok-sok embert elpusztító háborúk megakadályozása. A harmónia erősítése egyaránt vonatkozik a nemzetek és az egyes személyek közötti nézeteltérésekre."