Taijiquan kialakulása

Zhang Sanfeng és a Taijiquan kialakulása

 

A legendák a Taijiquan megalkotását a Pihekezű Halhatatlannak, Zhang Sanfengnek tulajdonítják.

Zhang Sanfeng, a Pihekezű Halhatatlan

Zhang Sanfeng a Song-dinasztia (i. sz. 960-1126) második felében, a Liaodongbeli Yizhou-ban született. “Hét láb magas, darucsontú, szálegyenes tartású ember volt. Az arca kedves szemöldökével és nemes vágású szemével az ősi Holdhoz hasonlított. Lándzsa alakú szakálla télen-nyáron ugyanazon bambuszkalap alól kandikált ki.” Hongwu uralkodásának 27. évében, a Wudang-hegységbeli Hubeiben tartózkodott, ahol a kor klasszikus filozófiai értekezéseit tanulmányozta.
Éppen kedvenc írásait olvasgatta, mikor egy vidám madár szállt az udvarba. Zhang Sanfeng felfigyelt rá, és az ablakából hallgatta énekét. Kis idő elteltével, a madár meglátott egy összetekeredett kígyót a fa lábánál, abbahagyta az éneklést, kiterjesztette szárnyait és lecsapott ellenfelére. A kígyó hamar észlelte a veszedelmet és a madár támadásait körkörös hajladozással, ide-oda mozgással és hullámzással próbálta kivédeni. Ha a madár a fejét támadta, a kígyó elhúzta azt, és a farkával csapott vissza, ha a madár a farkát támadta, akkor a fejével vágott visza. Ahányszor ellentámadás érte, a madár tehetetlenül és zavartan szállt vissza a fára. Hosszú idő telt el így, döntő csapás nélkül. A Halhatatlan szerette volna közelebbről látni az egészet, de mire odaért, a kígyó és a madár már eltűntek.
Zhang Sanfeng egyfajta kinyilatkoztatásként értékelte a kígyó és a madár küzdelmét, mely alapot adott számára a Taijiquan elméletéhez. Így alakultak ki a kezdetben 27 mozdulatból álló, majd egyre bővülő alaptechnikák. Maga az összetekeredett kígyó Zhangot a Taiji szimbólumára emlékeztette, mely szerint a lágy mindig felülkerekedik a keményen.

Zhang Sanfengnek voltak különlegesek szokásai, melyekre mély magyarázatot adott. Kedvenc időtöltéseit szinte mindig éjszaka végezte, mivel úgy vélte, hogy a Qit ilyenkor könnyebben lehet fejleszteni. Ezek a gyakorlatok a következők voltak:

• formagyakorlatok gyakorlása újholdnál, egy sötét éjszakán, melyet az Életerő növelése érdekében végzett;
• kardtáncoltatás (a Taiji kardformája) holdfénynél, mely Qit halmoz fel a testben;
• éjszakai hegymászás, mely erősíti és mélyíti a lélegzetet;
• klasszikusok olvasása esős éjszakákon, mely kitisztítja a gondolatokat;
• meditáció éjfélkor, mely felragyogtatja a Szellemet.

Tajvanon járva hallhatunk más történeteket is Zhang Sanfengről és a Taijiquan kialakulásáról. Az egyik ilyen szerint Zhang Sanfeng fiatal korában elhatározta, hogy magas szintű harcművész lesz. A kitartása és türelme megvolt ehhez, csupán az általa ismert stílusok nem feleltek meg számára. Egy hatékonyságában mindent felülmúló stílust keresett.
Egyszer pihenés közben látomása támadt, melyben 24 tündér jelent meg előtte, és mindegyikük egy igen különös, az eddigiektől teljesen eltérő mozdulatot mutatott neki. Ezek a technikák lenyűgözték Zhang Sanfenget, ezért miután magához tért, rögtön neilátott a gyakorlásukhoz. Rövid időn belül sikerült elsajátítania a látottakat, és ezek lettek a Taijiquan gyakorlatainak alapjai.
Annak ellenére, hogy a Taijiquant Zhang Sanfengtől származtatják, a stílus más néven és elszórtan már korábban is létezett. A feljegyzések szerint a Taijiquanban két taoista technika-rendszer ötvöződik:

• a To Noa, mely főképp a belső erőket művelte és
• a DaoYie, mely az izmok és inak fejlesztésével is foglalkozott.

Zhang Sanfeng szobra a pekingi Fehér Felhő Kolostorban